Bányászszakszervezet

A széncsaták áldozataira emlékeztek Annavölgyön...

A dorogi szénbányászat történetében bekövetkezett legsúlyosabb bányatűz okozta tragédia hőseire emlékeztek Annavölgyön 2007.január 20-án. A Bányász Kultúrotthon előtti téren megjelent több száz ember előtt Bánhidi József polgármester idézte fel a hatvan éve történtek szomorú emlékét.

Január huszadikát írták akkor is, hétfő volt, hideg januári nap. Százhuszan dolgoztak 450 méter mélyen az annavölgyi bányaüzem tárnájában, nem sejtve milyen tragédia vár rájuk. A szén öngyulladása egy korábban eliszapolt bányatérségben keletkezett és terjedt át a Zsigmondi bányamezőbe, ahol a szerencsétlenül járt bányászok dolgoztak.

A tűz alattomos és gyors volt, a füst a mérgező gázok percek alatt megtöltötték az egész bányatérséget. A gyors és szakszerű intézkedés ellenére megtörtént a tragédia. Harminc bányász vesztette életét. Később három újabb társuk halálával harmincháromra nőtt a halottak száma.

Azon a napon százhúsz bányász szállt le a bányába, közülük harminchárman már soha többé nem fogtak a kezükbe csákányt...

E gondolatokkal nyitotta meg a megemlékezést Annavölgy polgármestere és kérte fel dr. Esztó Péter államtitkárt, a Magyar Bányászati- és Földtani Hivatal Elnökét az emléktábla felavatására.

A hős bányászok nevét megörökítő emléktáblát Tóth Bertalan plébános szentelte fel és ajánlotta az utódok féltő gondoskodásába.

Ezután az országos és helyi szervezetek képviselői koszorúzták meg az emléktáblát. Koszorúztak a Magyar Bányászati- és Földtani Hivatal, a Magyar Bányászati Szövetség, a Gazdasági Minisztérium, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete, az OMBKE, Dorog, Sárisáp, Tokod képviselőtestülete, valamint Annavögy önkormányzatának képviselői, majd a helyi és környező falvak lakói helyezték el virágaikat és gyújtottak gyertyát a bányászhősök emlékére. A bányász himnusz eléneklése után a program a kultúrházban folytatódott.

A sok rendezvényt látott annavölgyi munkásotthon zsúfolásig megtelt emberekkel. Eljöttek az özvegyek, a gyerekek és az unokák, ott voltak az egykori bányásztársak, Annavölgy és a környező faluk lakói, hogy fejet hajtsanak a hős bányászok előtt.

Az emlékműsort, ami ezután következett - a kegyelet, a méltóság és az ünnepélyesség hatotta át, amelyet dr. Ormai László Lajosné kiváló dramaturgiája és műsorvezetése fogott egységes keretbe.

Elsőként Stikker László szavalta el a helybéli születésű bányász költő, Bárdkai István: Emlékeztető Bányászhalottakra.. c. versét, majd a túlélők nevében Bíber József nyugdíjas bányász beszélt, aki szerencsésen túlélte a tragédiát. Az idős bányász harminchárom gyászszalaggal átkötött gyertyát gyújtott elhunyt társai emlékére. Eközben a klopacska kongó hangjának lassú ütemére felolvasták az elhunyt bányászok névsorát. Illés András harmadik osztályos tanuló a bányászhimnusz harangjátékának fájdalmas dallamára olvasta fel a bányászhimnusz szövegét.

A sokakat megkönnyeztető emlékműsor befejezéseként a Sárisáp-Tokodaltáró Bányászkórusa Hunyady Zoltán karnagy vezényletével, bányász dalokat adott elő.

Végezetül Rabi Ferenc a Bányászszakszervezet elnöke lépett a mikrofonhoz, és meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket. A bányásztragédia áldozatairól szólva egy népi mondást idézett: csak az hal meg, akit elfelejtenek! Az annavölgyi bányászok ma is köztünk vannak, itt élnek az emlékezetünkben. Emléküket őrzik a hozzátartozók, a falu, az emléktábla, őrzi a történelem, a bányász hagyomány, amelynek ők is a részévé váltak. Köszönet és elismerés Annavölgy község önkormányzatának, polgárainak, mindenkinek, aki részese volt a mai megemlékezés megszervezésének és azoknak is, akik eljöttek hogy együtt tisztelegjünk bányász hőseink előtt. E helyen szeretném külön is megköszönni a Dorogi Bányász Szakszervezeti Szövetség kitartó és következetes munkáját, amelyet a dorogi szénmedence bányászhagyományainak őrzése terén végez és folytat a bányásztelepüléseken.

A bányász emlékszobát ezennel felavatom és jelképesen átadom Önöknek. Azt kérem, hogy a jövőben is őrizzék, ápolják azt a bányász hagyományt, amelyet az elődök hagytak ránk örökségül. Azt kívánom, hogy ez az emlékszoba és a felavatott emléktábla még sok-sok éven át hirdesse, tudassa az ide látogatókkal, hogy Annavölgyön százhetvenöt évig szenet termeltek, bányák működtek, bányászok éltek, és dolgoztak.

Ezekkel a szavakkal ért véget az a megemlékezés amelyet a hatvan éve történt bányásztragédia áldozatainak állítottak méltó és maradandó emléket a bányásztelepülés lakói.

Bónis János

EMLÉKEZTETŐ BÁNYÁSZHALOTTAKRA

Sírgödrök, koporsók, könnyek,

bánat és országos gyász.

Az annavölgyi bányában

Meghalt harmincegy bányász.

Fojtó gáz ölte meg őket, -

otthagyták a szénmezőket.

Kidőlt a harcból harmincegy hős,

nekem valamennyi ismerős.

Ismerősök, jó barátok,

emlékezni fogunk rátok.

A sárisápi temetőben

zuhognak a fagyos hantok,

zuhognak a koporsókra, -

lesz gondunk a gyászolókra.

Eltűnt minden koporsó,

sírásba fullad a szó.

Harmincegy bányász csákány nélkül

most már örökre megbékül.

Ismerősök, jó barátok,

emlékezni fogunk rátok.

Sárisáp, 1947. január 26.